Magyarország északi részén, Nógrád megye dimbes-dombos táján, a Börzsöny-hegység és az Ipoly-folyó ölelésében fekszik a Palócföld e kicsiny gyöngyszeme: Dejtár. Településünk Budapesttől mindössze 70 km re helyezkedik el, jól megközelíthető Nagyoroszi és Drégelypalánk irányából illetve Balassagyarmat és Érsekvadkert felől.

A falu létezéséről az első írásos emlék 1255-ből, a IV. Béla király által kiadott oklevélből való. A Dehter elnevezés – az egyik magyarázat szerint – magyarul faszén (kátrány) égető falut jelent. A település a tatárjárás alkalmával elpusztult, majd újjáépítették. 1541-től kezdve a portyázó török katonák többször földúlták az akkor feltehetően még az Ipoly partján álló falut.
Drégelyvár eleste után a környék a török csapatok prédájává vált. Így történhetett meg, hogy a hajdani mezőváros a XVII. század végére “Puszta Dehterré”, Dejtár pusztává vált. A török kiűzése után az érsek elsődleges feladata a falu újratelepítése volt. A XIX. században tovább fejlődött, gyarapodott a falu. Ezt a fejlődést az 1848-as jobbágyfelszabadítás jelentősen felgyorsította, ugyanakkor a szabadságharc és a három nagy tűzvész lelassította. Az első faluégés az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után következett be. Ennek emlékére emelték a Szent Flórián szobrot.

Az I. világháború a dejtári néptől is megkövetelte az emberi és anyagi áldozatot. A háborút lezáró békeszerződés alapján az Ipoly határfolyó lett. Dejtáron határőrség kapott helyet. Az őrs részére 1920-24 között laktanya épült. A falu életében az 1930-as békeévek hozták a legnagyobb fellendülést. Legtöbb lakója 1934-ben volt: 2170 fő. A II. világháború is sok dejtári áldozatot követelt: harminckét személy esett el a harcok során.