Az állandó lakosok száma 700 fô körüli, de a nyári idôszakban folyamatosan mintegy 2500 ember él itt, s a hétvégeken néha 4000-5000 látogató is megfordul a településen. A település lakói híven ôrzik szlovák nemzetiségi hagyományaikat, látható ez az építményeken, a viseletben, vagy éppen a hagyományos szlovák ételekben. 

1506-ban Terjényi Radnóti György birtokában találjuk. A török hódoltság alatt elpusztult, lakosai elszéledtek s csak a török kiűzetése után kezdett ismét benépesülni.  Új lakosai evangélikus vallású tótok voltak. 1715-ben 11, 1720-ban 13 háztartást írtak össze. A XVIII. század közepén a Jeszenszky család, 1770-ben pedig az úrbéri rendezés alkalmával, Becskády Pál, Gyurcsányi Ignácz és Hodossy József voltak a helység földesurai. 1826-ban még báró Andreánsky István nyug. államtitkár a helység legnagyobb birtokosa. Az evangélikus templom 1783-ban épült. Az evangélikus temetôben egy régi templom alapfalai láthatók. A temetô mellett levô dűlôt a nép 'Templom mögötti' dűlônek nevezi. A hagyomány szerint eredetileg itt állott helység s a templom a reformátusok birtokában volt, de a hódoltság alatt (alkalmasint még 1552-1598 táján) a törökök a templomot és a helységet elpusztították. Van a községben 26 k. hold területű halastó." - írja a Borovszky Samu által szerkesztett, Magyaroszág vármegyéi és városai című sorozat Nógrád vármegyérôl szóló kötetete.

A 70-es években az ország gazdasági fejlôdése és a városok rohamos növekedése keltett igényt újabb és újabb üdülôterületek, pihenôhelyek meghódítására. Bár Bánk csodálatos tava korábban is vonzotta a természet szerelmeseit, a jelentôsebb fejlôdés erre az idôre tehetô, számos beruházás járult hozzá, hogy napjainkra valóságos "üdülőparadicsommá" válhatott az itteni közösség lakóhelye.