Ecseg 1300 főt számláló szép fekvésű nógrádi település a Cserhát hegység keleti lábánál. A község határában a Kr. e. IV. évezredből származó leletek is előkerültek.

Ecseg első írásos említése 1238-ból származik: IV. Béla egyik okiratában megerősítette itteni birtokában a Szent János lovagrendet. A település határában állt egykor a tatárjárás után emelt Ilona-vár. Az erődítmény már a XV. században elpusztult. A község 1460 és 1481 között Hollókő várának tartozéka volt, a középkortól egyházas hely, 1656-ban Nógrád vármegye püspöki helynöke volt az itteni plébános. Ecsegnek valaha igen jó bora termett: a középkorban a királyok adófizető eszközként is elfogadták.

A 16-18. században a falu legjelentősebb nagybirtokosai a Forgáchok voltak, akik egy kastélyt is építettek. A török idők után a fellendülő állattenyésztés és földművelés mellett kiemelkedett a szőlő- és bortermelés, valamint a vízimolnárság, amelyek a 19. században nagy fejlődésnek indultak.

A 20. század első felében a legnagyobb falusi birtokos az Osztroluczky család volt. Az ún. Horváth kúriát vették birtokukba, amely ma az általános iskola felső tagozatának ad helyet. A század első felében orvosi rendelő, gyógyszertár, kultúrotthon és iskola épült a faluban.