Cserhátsurány középkori település, nevét egykor Suránynak írták. A XIV. században Surány a Csór nemzetség birtoka volt. 1344-ben a Csór nemzetségbeli Tamás királyi főajtónálló birtoka volt, aki itt templomot építtetett és a pápától búcsú tartására is engedélyt kapott.

1429-től a Rozgonyi, majd 1443-tól a Liszkói és Surányi család voltak a föld birtokosai. Szanda vára elfoglalása után (1545) Surány is török hűbérbirtok lett. A 15 éves háború idején a falu ismét magyar kézre került, de 1596-ban már pusztaként szerepelt. Majd újra a török uralja, mely idő alatt a 14 adós portából csupán 5 maradt meg. A török elleni felszabadító harcokban elnéptelenedett a falu. 1715-ben is csupán 8 háztartást jegyeztek föl, 15 kisgyermekkel. A XVIII. század végétől népesül be ismét Surány szláv ajkúak betelepítésével, melyben jelentős szerepet játszottak a Sréterek. 1726-tól ugyanis a szandai Sréter család birtokába kerül.

A Sréter család építtette a falu evangélikus templomát is, mely műemlék. A templom nem sokkal II. József türelmi rendelete után épült. A családból Sréter János részt vett a Rákóczi szabadságharcban is, ahol a fejedelem dandártábornoka volt. A községben álló kastélyuk a XVIII. században épült, később átalakították, oszlopos bejárati csarnokkal bővítették.