4. Vannak olyan kétéltűek, amelyek nem vízben szaporodnak? Magyarországon nincsenek, azonban a világon számos olyan kétéltűfaj él, amely teljesen függetlenítette szaporodását a víztől. Például a dél-európai barlangi szalamandra fajok sziklarepedésekbe rakják és őrzik petéiket, a trópusokon pedig léteznek békák, melyeknek utódai az erszényükben, torokzacskójukban vagy a gyomrukban fejlődnek ki.

Az alábbi szempontokat érdemes figyelembe venni:
• A rézsű kis lejtésű legyen legalább a partvonal egy részén (optimális esetben 1:10 lejtés)
• A legnagyobb vízmélység 1-1.2 m, a legkisebb 10 cm alatti legyen
• Hagyjuk vagy segítsük elő növényzet megtelepedését a partszegély legalább egy részén
• A parton árnyékoló növényzet (főként fák) csak korlátozottan (inkább az É-i parton) legyen
• Ha talajvíztől függő a tó (nincs vízzáró aljzat), nem gond a nyár végi-őszi kiszáradás
• Ne telepítsünk halat a tóba

2. Miért hívják ebihalnak a békák lárváit? Az „ebi” (ebhal és kutyahal formában is használták) lekicsinylést, megvetést fejezett ki. Azaz olyan hal, ami semmire sem jó. (A megvetett embert is gyakran nevezték kutyának.)

 A Magyarországon élő 18 kétéltű faj mindegyike vízben szaporodik. A patakokat kedvelő foltos szalamandra kivételével mindannyian az állóvizeket részesítik előnyben. A kétéltűek számára kedvező sekély, növényzetben gazdag, időszakos vizek, mint gazdaságilag kevéssé hasznosítható területek eltűnőben vannak, különösen hegy-és dombvidéki tájainkon. Ebből kifolyólag sokat tehetünk magunk is környezetünk kétéltűiért, ha kétéltű szaporodóhelyet létesítünk. Erre megfelelnek a kerti tavak (a fóliázottak is), de ha vízlevezető árok van a telkünkön, azt egy kis szakaszán lemélyítve, kiszélesítve is alkalmassá tehetjük erre a célra.

Az utolsó szempont egy kevéssé ismert jelenség: a legtöbb kétéltű faj kerüli a halak jelenlétét, mivel számos halfaj fogyasztja őket. Ez azt jelenti, hogy a halas vizekben kevesebb kétéltű fog megtelepedni és még kevesebb fog szaporodni. Kivétel a barna varangy, melynek mérgező ebihalait kerülik a halak, így ez a béka kedveli a halas vizeket, mert ott kevéssé kell más kétéltűekkel versengenie.

Az itt látható kis tó három kétéltű faj: a pettyes gőte (Triturus vulgaris), az erdei béka (Rana dalmatina) és a barna varangy (Bufo bufo) számára létesült. Mindhárom faj a szárazföldön él, szaporodásra keresik fel csak a vizeket. A gőték petéiket vízben élő vagy a partról belógó növények leveleire rakják egyesével, majd a levelet meghajlítják és a pete köré ragasztják. Az erdei békák ökölnyi csomókban rakják le petéiket, melyek néhány nap után a víz színén kiterülnek. A barna varangy petéi több méteres, növényekre tekert zsinórban helyezkednek el.

Tudod-e?

1. Mi a béka szó eredete? Béka szavunk nyelvünk egyik ősi rétegét, az ótörököt képviseli. Valószínűleg hangutánzó szó, mint a brekeke. Nem csodálkozhatunk, hogy nagyon régi megnevezésünk van erre az állatcsoportra, amely Kelet-Európa és a Kárpát-medence egykori hatalmas mocsárvidékein őseink mindennapjainak kísérője volt.

3. Mi a vizibornyú? A népi hiedelem többféle állatot, de leginkább a gőtét nevezte „viziborjú”-nak, amelyet ha a kútból vagy forrásból megivott az ember, naggyá nőtt a hasában és halált is okozhatott.

5. Kik voltak a békázók? Egy népi mesterséget, a békákat a combjuk miatt összegyűjtő emberek foglalkozását nevezték így. Síkvidéken a kecskebékát, hegyvidéken az erdei és gyepi békát is fogták emberi tápláléknak, tavakból, patakokból.

6. Hány kétéltűfaj él a világon? Jelenleg több, mint hétezer fajt ismer a tudomány, de ez a szám még folyamatosan emelkedik a trópusi területek intenzív kutatásának köszönhetően. Sajnos az ismert fajok 40%-át a kihalás veszélye fenyegeti, ezzel a kétéltűek az egyik legveszélyeztetettebb élőlény-csoportot alkotják.

7. Milyen betegség veszélyezteti világszerte a kétéltűeket? A kitridiomikózis nevű fertőző betegség, amelyet egy gomba okoz. Ez a gomba a bőrüket károsítva, a kétéltűek halálát okozza. A trópusokon már több békafaj kihalásáért felelős kórokozó hazánkban is jelen van, de eddig még nem találtak miatta elpusztult állatot.