A hagyományos ruhaviselet alapját adó kendervászon mosását a háznál kezdték a lúgzással. A szennyesruhát lúgzókádba rakva, fahamu, később mosószappan felhasználásával lúgozták. A többször felforrósított, lecsorgatott lúgos lével kezelt vásznat másnap levitték a mosótavakhoz és itt végezték a sulykolás elnevezésű nehéz munkát. A tavakon keresztbe fektetett gerendákra helyezett mosódeszkákra tették a ruhát és a mosósulyok elnevezésű eszközzel ütögették. Sulykolás közben gyakran vízbe mártogatva a ruhát, távolították el belőle a szürkés-sárgás színű lúgos levet. A trapéz alakú, nyeles mosósulykot keményfából faragták, általában csak a tulajdonos monogramját belevésve. Ajándékba díszített mosósulykot is faragtak, virágmintával, évszámmal és névvel ellátva.
A mosáshoz kötődő hiedelmek között jellemzőek voltak a tilalmas napok: a vasárnap és egyházi ünnepeken kívül a pénteken mosott ruha is bajt hozott a viselőjére.

Az 1960-as években a kendervásznat felváltó pamutvászont már nem lúgozták, öblíteni viszont még lehordták a mosótavakhoz. A vezetékes víz megjelenése Hollókőn véglegesen megszüntette a mosótavak használatát és azok – takarítás híján – fokozatosan feltöltődtek.

Az Ófalu kertjeinek alján futó Hollókői-patak mellett helyezkedtek el a hajdani népélet fontos helyszíneit adó mosótavak. Három ilyen tavat ástak a hollókőiek: az Alsó-tavat az alvégiek, a Középső-tavat a felvégiek, a Felső-tavat az Újfalu vagy Tugár lakói használták. Valamennyi tavat forráshoz kapcsolódóan helyezték el, hogy vizük cserélődését biztosítsák. A tavak takarítását a férfiak végezték éves rendszerességgel.