2. Hogy a pajzsosrákok petéi különleges tűrőképességgel rendelkeznek? Ezek az úgynevezett tartós peték az évekig tartó szárazságot is kibírják. Így olyan helyeken is megélnek, ahol csak a nagyon csapadékos években alakulnak ki vízállások.
1. Hogy a csípőszúnyogok miért szívják a vérünket? A kifejlett nőstény szúnyogokból a peték képzéséhez szükséges tartalék tápanyagok hiányoznak, ezért különösen fehérjékben gazdag táplálékra van szükségük. A legtöbb faj számára a madarak és emlősök vére szolgáltatja ezt a táplálékot és kifejezetten kedvelik az alig szőrös és vékony bőrű embert.
Legismertebb képviselőik a vízzel telt keréknyomok és az útszéli esőpocsolyák. Ezek, ha csak néhány hétig megmaradnak, már gazdag élőviláguk alakul ki. A baktériumok, növényi és állati egysejtűek mellett jellemző lakóik a csípőszúnyogok egysejtűeket fogyasztó lárvái. A szúnyogok két hét alatt kifejlődhetnek, ha azonban a víz több hétig megmarad, érdekes rákfélék is megjelenhetnek a pocsolyában. Az 1-2 cm hosszúságú közönséges tócsarák (Brachipus schaefferi) kifejlett példányainak farokvillája feltűnő narancsszínű, a nőstények áttetsző petezsákja pedig a szivárvány színeiben pompázik. A kiszáradó vizekhez kiválóan alkalmazkodott pajzsos levéllábú rákok impozáns képviselője, a nyári pajzsosrák (Triops cancriformis) is előfordul néhány helyen a Cserhátban. Ez a nagyon ősi rákcsoporthoz tartozó, 7 cm-re is megnövő faj a fejéhez hozzánőtt hátpajzzsal rendelkezik. Szerves törmeléket és apró állatokat fogyasztva gyorsan fejlődik, hogy még azelőtt lerakja tartós petéit, mielőtt a víz kiszárad.
A kenderáztató tavak, mosótavak, bár mesterségesen létrehozott élőhelyek, egy az egész világon elterjedt, nagyon változatos víztípus képviselői. Az állóvizeknek arról a csoportjáról van szó, amely – ellentétben az állandó vizekkel – időszakonként kiszárad. Időszakos, eltűnő vagy periodikus vizeknek is nevezzük ezeket és az egészen kis pocsolyáktól a nagy kiterjedésű mocsarakig, számos formában megjelennek. Évente többször vagy akár csak néhány évente egyszer, de rendszeresen kiszáradnak, ezzel szabályozva a bennük kialakuló életközösségeket.
3. Hogy a vöröshasú unkát állatgyógyászati célra is használták? Az unkák mérgező váladékot termelnek, melynek méreganyaga a bombesin nevű fehérje. Ez a fehérje bőr- és nyálkahártya irritációt okoz, amit kihasználtak a népi gyógyászatban. A felfúvódott marhával unkát nyelettek, aminek hatására az állat kiöklendezte a gyomortartalmát és megkönnyebbült.
Az időszakos vizekben növények is élnek, melyek vízi, iszaplakó és szárazföldi alakjaikkal képesek idomulni a változó környezethez. A pocsolyák vízfelszínét beboríthatják a mocsárhúr (Callitriche) fajok, a füzényfélék, amilyen a tócsahúr (Peplis portula) és az alacsony füzény (Lythrum hyssopifolia) inkább a kiszáradó pocsolyákban szaporodnak el. A Cserhát kis erdei tavaiban a pocsolyalátonya (Elatine alsinastrum) nevű védett növénnyel is találkozhatunk.
Az időszakos vizek, mint gazdasági célra korlátozottan hasznosítható, illetve az emberi tevékenységet zavaró területek, fokozatosan tűnnek el tájainkról. Egyre nő a szerepe emiatt a mesterségesen létrehozott, a talajvíz természetes járásának kitett, rendszeresen kiszáradó élőhelyeknek, amilyenek a mély fekvésű területekre ásott gödrök is.
4. Hogyan védekeznek a megfogott vízisiklók? Nem harapnak, hanem végbelükből rendkívül bűzös váladékot eresztenek ki. Ezzel sok ragadozó (és az ember) kedve elmegy tőlük és jó eséllyel megmenekülnek.
6. Hogy egyik közismert élelmiszerünket időszakos vizekben termesztik? A világ élelmezésében rendkívül nagy szerepet játszó rizs egyik termesztési módja a szántóföld vízzel történő elárasztásán és leeresztésén alapul. A rizsföldeken így évről-évre mesterséges időszakos vizű élőhely alakul ki, amelyet számos, ilyen viszonyokat igénylő élőlény sikeresen kihasznál.
A gerinces állatok között is találunk az időszakos vizekhez alkalmazkodott fajokat. A kétéltűek számos képviselője részesíti előnyben a kiszáradó vizeket, de ezek leghűségesebb lakói talán az unkák. A Cserhátban a vöröshasú unka (Bombina bombina) fordul elő és az erdei kis tavak, mocsárfoltok mellett a pocsolyákban is képes szaporodni. Alkalmazkodásának egyik jele hosszúra nyúló évi szaporodási időszaka, amelyen belül akár többször is petézhet, a kisvizek kiszáradásától és újra keletkezésétől függően. Az unkák élőhelyük szárazon maradását hosszú ideig (szélsőséges esetben akár évekig) is elviselik. Gyakran vészelik át a kedvezőtlen időszakokat számukra kevéssé kedvező élőhelyeken, így kutakban, patakokban is. A pocsolyákat gyakran keresik fel a fiatal vízisiklók (Natrix natrix), hogy az ott szaporodó kétéltűekre vadásszanak.
Tudod-e?
5. Hogy mik azok a telmák? Telmáknak nevezik azokat az igen változatos, természetes vagy mesterséges élőhelyeket, melyek kis mennyiségű víz megtartására alkalmasak. Ilyenek lehetnek sziklamélyedések, fák odvai, növények levélképződményei, de a szabadba került üvegek, autógumik, konzervdobozok is. Ezekben főként egysejtűekből és gerinctelenekből álló életközösségek alakulnak ki, de a trópusi esőerdőkben számos békafaj szaporodó helyeit is ilyen típusú kis élőhelyek (broméliák levelei) adják.
