Cserhát - Túra

Kertek-alja Tanösvény - A kisvizek élete

Hollókő,

5. Hogy mik azok a telmák? Telmáknak nevezik azokat az igen változatos, természetes vagy mesterséges élőhelyeket, melyek kis mennyiségű víz megtartására alkalmasak. Ilyenek lehetnek sziklamélyedések, fák odvai, növények levélképződményei, de a szabadba került üvegek, autógumik, konzervdobozok is. Ezekben főként egysejtűekből és gerinctelenekből álló életközösségek alakulnak ki, de a trópusi esőerdőkben számos békafaj szaporodó helyeit is ilyen típusú kis élőhelyek (broméliák levelei) adják.

2. Hogy a pajzsosrákok petéi különleges tűrőképességgel rendelkeznek? Ezek az úgynevezett tartós peték az évekig tartó szárazságot is kibírják. Így olyan helyeken is megélnek, ahol csak a nagyon csapadékos években alakulnak ki vízállások.

Legismertebb képviselőik a vízzel telt keréknyomok és az útszéli esőpocsolyák. Ezek, ha csak néhány hétig megmaradnak, már gazdag élőviláguk alakul ki. A baktériumok, növényi és állati egysejtűek mellett jellemző lakóik a csípőszúnyogok egysejtűeket fogyasztó lárvái. A szúnyogok két hét alatt kifejlődhetnek, ha azonban a víz több hétig megmarad, érdekes rákfélék is megjelenhetnek a pocsolyában. Az 1-2 cm hosszúságú közönséges tócsarák (Brachipus schaefferi) kifejlett példányainak farokvillája feltűnő narancsszínű, a nőstények áttetsző petezsákja pedig a szivárvány színeiben pompázik. A kiszáradó vizekhez kiválóan alkalmazkodott pajzsos levéllábú rákok impozáns képviselője, a nyári pajzsosrák (Triops cancriformis) is előfordul néhány helyen a Cserhátban. Ez a nagyon ősi rákcsoporthoz tartozó, 7 cm-re is megnövő faj a fejéhez hozzánőtt hátpajzzsal rendelkezik. Szerves törmeléket és apró állatokat fogyasztva gyorsan fejlődik, hogy még azelőtt lerakja tartós petéit, mielőtt a víz kiszárad.

4. Hogyan védekeznek a megfogott vízisiklók? Nem harapnak, hanem végbelükből rendkívül bűzös váladékot eresztenek ki. Ezzel sok ragadozó (és az ember) kedve elmegy tőlük és jó eséllyel megmenekülnek.

Tudod-e?

A kenderáztató tavak, mosótavak, bár mesterségesen létrehozott élőhelyek, egy az egész világon elterjedt, nagyon változatos víztípus képviselői. Az állóvizeknek arról a csoportjáról van szó, amely – ellentétben az állandó vizekkel – időszakonként kiszárad. Időszakos, eltűnő vagy periodikus vizeknek is nevezzük ezeket és az egészen kis pocsolyáktól a nagy kiterjedésű mocsarakig, számos formában megjelennek. Évente többször vagy akár csak néhány évente egyszer, de rendszeresen kiszáradnak, ezzel szabályozva a bennük kialakuló életközösségeket.

1. Hogy a csípőszúnyogok miért szívják a vérünket? A kifejlett nőstény szúnyogokból a peték képzéséhez szükséges tartalék tápanyagok hiányoznak, ezért különösen fehérjékben gazdag táplálékra van szükségük. A legtöbb faj számára a madarak és emlősök vére szolgáltatja ezt a táplálékot és kifejezetten kedvelik az alig szőrös és vékony bőrű embert.

6. Hogy egyik közismert élelmiszerünket időszakos vizekben termesztik? A világ élelmezésében rendkívül nagy szerepet játszó rizs egyik termesztési módja a szántóföld vízzel történő elárasztásán és leeresztésén alapul. A rizsföldeken így évről-évre mesterséges időszakos vizű élőhely alakul ki, amelyet számos, ilyen viszonyokat igénylő élőlény sikeresen kihasznál.

A gerinces állatok között is találunk az időszakos vizekhez alkalmazkodott fajokat. A kétéltűek számos képviselője részesíti előnyben a kiszáradó vizeket, de ezek leghűségesebb lakói talán az unkák. A Cserhátban a vöröshasú unka (Bombina bombina) fordul elő és az erdei kis tavak, mocsárfoltok mellett a pocsolyákban is képes szaporodni. Alkalmazkodásának egyik jele hosszúra nyúló évi szaporodási időszaka, amelyen belül akár többször is petézhet, a kisvizek kiszáradásától és újra keletkezésétől függően. Az unkák élőhelyük szárazon maradását hosszú ideig (szélsőséges esetben akár évekig) is elviselik. Gyakran vészelik át a kedvezőtlen időszakokat számukra kevéssé kedvező élőhelyeken, így kutakban, patakokban is. A pocsolyákat gyakran keresik fel a fiatal vízisiklók (Natrix natrix), hogy az ott szaporodó kétéltűekre vadásszanak.

3. Hogy a vöröshasú unkát állatgyógyászati célra is használták? Az unkák mérgező váladékot termelnek, melynek méreganyaga a bombesin nevű fehérje. Ez a fehérje bőr- és nyálkahártya irritációt okoz, amit kihasználtak a népi gyógyászatban. A felfúvódott marhával unkát nyelettek, aminek hatására az állat kiöklendezte a gyomortartalmát és megkönnyebbült.

Az időszakos vizekben növények is élnek, melyek vízi, iszaplakó és szárazföldi alakjaikkal képesek idomulni a változó környezethez. A pocsolyák vízfelszínét beboríthatják a mocsárhúr (Callitriche) fajok, a füzényfélék, amilyen a tócsahúr (Peplis portula) és az alacsony füzény (Lythrum hyssopifolia) inkább a kiszáradó pocsolyákban szaporodnak el. A Cserhát kis erdei tavaiban a pocsolyalátonya (Elatine alsinastrum) nevű védett növénnyel is találkozhatunk.
Az időszakos vizek, mint gazdasági célra korlátozottan hasznosítható, illetve az emberi tevékenységet zavaró területek, fokozatosan tűnnek el tájainkról. Egyre nő a szerepe emiatt a mesterségesen létrehozott, a talajvíz természetes járásának kitett, rendszeresen kiszáradó élőhelyeknek, amilyenek a mély fekvésű területekre ásott gödrök is.

Ha észrevétele van a megjelenő adatokkal kapcsolatban, aktuálisabb vagy bővebb információt tud a helyszínről, kérjük küldje el nekünk az alábbi szövegmező segítségével. A beküldött észrevételeket kollégáink feldolgozzák és az észrevételek alapján módosítják az adatlapot. Maga a beküldött üzenet a lapon nem jelenik. meg!
Amennyiben visszajelzést szeretne, kérjük, hogy az üzenetben hagyja meg elérhetőségeit.