Nagylóc Nógrád megye közepén, a Cserhát szelíd dombjai között található, különleges szépségű, természeti értékekben, néprajzi hagyományokban gazdag vidék, a világörökség részét képező Hollókő szomszédságában.

Már a honfoglaláskor is lakott település. A lóc jelentése szláv nyelven: vadászok, fogók. Első lakói valószínűleg a királyi udvar népei voltak.

A település már a 14. században egyházas hely volt, neve 1332-1337 között már szerepelt a pápai tizedjegyzékben is. Az 1400-as években birtokosa a Szécsényi család volt. 1475-ben Chery Antal visszaadta a Lossonczi családnak itteni birtokrészét, mivel helyette Dolyánban kapott ugyanolyan értékű birtokot. 1499-ben a Zetényi Csukás család kapott itt birtokot II. Ulászló királytól. A 15. században várához tartozik, annak egyik őrállomása, tarisznya vára, a falu felett, az Őrhegyen állt. A középkorban jelentős település volt, ekkor már vámhely is volt itt. 1552 után török hűbérbirtok. Az 1800-as évek végén egy nagy tűzvészben leégett a falu, csak a 15. százdadban épült gótikus temploma maradt meg. A templomot azóta átépítették, a szentély és a torony azonban eredeti állapotában maradt meg.