A falu a Cserhát-hegység belső részén, csendes, nyugodt, tiszta levegőjű környezetben található. A község zsákfalu, ahonnan nem vezet tovább az út. A település legnagyobb értéke a szinte érintetlen természeti környezet, a Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzet Tepke vonulata, a Bézma hegy csoportja, a Zsúnyi és a Kis-Zagyva völgyében a Buda hegy, amely változatosságával csodálatra készteti az ide látogatókat.

Szláv személynévből eredeztetik nevét az eléragasztott jelző a falu méretére utal. 1265-ig a Kacsics nemzetség birtoka. Ekkor a Rátót nembeli Porcz István, a Pásztohi, a Tari és a Kazai Kakas családok őse szerezte meg. E családok tagjai gazdálkodtak itt 1472-ig. Ezután birtokosa volt Guthi Országh Mihály nádor is.

Az 1548. évi adóösszeírás szerint üresen álló település. A törökök magyarországi kiűzése után készült összeírások viszont lakott területként jelzik: 1715-ben 13, 1720-ban 20 magyar háztartást írtak össze. A 18. században a Berényiek és a Jankovichok lesznek a földesurai. Nagy valószínűséggel a község szülötte P. Bárkányi János, aki a török veszedelem után, Szécsény városát és a Ferencesek kolostorát életre hívta. P. Bárkányi János II. Rákóczi Ferenc hitbeli nevelője volt.