Kazár község Nógrád megye észak-keleti részének egyik legérdekesebb és legjelentősebb települése. A megyeszékhelytől, Salgótarjántól, illetve a 21-es számú főközlekedési úttól 7 kilométerre terül el, a Mátra hegység északnyugati lábánál.

Az első írásos feljegyzés Kazárról 1221-bol való, de a község határában található kelta település maradványai bizonyítják, hogy már jóval korábban lakott vidék volt. Sok régebbi és a legújabb kutatások is alátámasztják azt a feltételezést, miszerint a Kazár név a magyarokhoz csatlakozó, a Kazár Birodalomból kiszakadt, kazár (kabar) törzsek emlékét őrzi. Ezt szimbolizálja a település saját címerében a két kéz által tartott magyar íj is.

A XV-XVI. században Székvölgyi-, Szőrösi puszta (ma kazári külterületek) még önálló életet élő kistelepülések voltak a falu közvetlen közelében. Székvölgy például Zekellő néven adózott az 1598-as megyei adóösszeírás alapján.

Mohács után Bardóczok, Ragyóczyak, Berényiek voltak a falu földbirtokosai. A Rákóczi szabadságharcot követő időkben 16 magyar házat írtak össze Kazáron, de a XVIII-XIX. században, a Goszthonyi, Jankovich és Osztroluczky családok birtokossága idején jelentős fejlődésnek indult. A parasztporták, szegényes faházak, vályogépítmények mellett jelentős úrilakok épültek abban az időben.

1863-ban földrengés pusztított. 1873-ban kolera néptelenítette el a falut. A XVII. századtól emlegetik a falu "palócfaház" néven ismert kultúrtörténeti értékeit. 1674-ben a falu akkori plébánosa lakott efféle házban. Az ilyen házakat követték időben a falu még itt-ott ma is látható régi vízelvezetős, féloszlopos tornácú palóc parasztházai, díszesen faragott oszlopokkal, a régi nagycsalád, a "hadak" gazdálkodásához, életmódjához igazodó lakásbeosztással, portakialakítással.

1861-tól megindult az üzemszerű széntermelés a környéken. Az eddig földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó faluban új tevékenységként jelent meg a bányászat. Mindez megingatta a gazdaságokat és így egyre többen az iparban kerestek megélhetőségi lehetőségeket. Az igazi változás az 1920-as években kezdődött, amikor a településen megnyitották az első tárnát, majd a XX. század végére Kazár virágzó bányászfaluvá fejlődött. A Nógrádi Szénbányák Vállalat a nyolcvanas évek közepéig jelentős számban foglalkoztatta a helyi férfi lakosságot.

A bányászkodás mellett a falu lakossága elsősorban földművelőként, fakitermelőként, Salgótarjánban foglalkoztatott ipari munkásként élt. A falu a XX. században sokszor élt meg bányabezárásokat. Ez utóbbi következményeként bekövetkezett létszámleépítések sok kazári családot érintettek érzékenyen, hiszen igen nehéz volt munkát találni a megyeszékhely ipari üzemeiben.