A fa 300 éves korral büszkélkedhet. A kocsányos tölgyet az ókori népek (görögök, latinok, germánok, kelták) az ég és a vihar isteneinek szent fájaként tisztelték, az ember eredetét erre vezették vissza (görögök, latinok). Táplálékot adó faként a termékenység szimbóluma lett.

Eredetét homály fedi, szálló igék szerint az itteni uraság ültette, négy másik fa kíséretében. Szívesen kocsikáztak ezen a területen, mert gazdag állat-és növényvilága a mai napig felfedezhető. Tavasszal erdei ibolya borítja be az erdőt. A fákon harkályok és más énekes madarak hangját lehet megcsodálni. Szeptemberi nyirkos hajnalon elbődülnek az erdő nagy urai a gímszarvasok. A zengő bőgés elszáll túl a hegyeken - völgyeken és megkezdődik a bikák vándorlása.