Valamikor családok éltek itt az erdőkkel kerítve, ahol most némaság lapul. Puszta volt itt. Hosszú birka akol, néhány cselédház, egy díszes kastély, az uraknak lakhelye.A kastély lakói régen meghaltak, de a közeli hozzátartozók még néha-néha megjelentek.Az elhunytak nyughelye az erdős hegyoldalban volt, a kriptában alusszák örök álmukat.
A puszta közepén harangláb ácsorgott, tetején kereszttel. Deszkából volt építve, benne kiscsengő, amely a delet hirdette a puszta lakóinak. A kevés gyerek miatt iskola nem működött, a szomszéd községbe kellett menni iskolába, Rétságra. Földes úton, gyalog, vagy két kilométer. Tél idején, ha nagy havazások voltak, s nem volt nyom, akkor nem mehettek iskolába.
A Jásztelek története a múlt üzenete. A hegyoldal legaljában óriás, vastagtörzsű fák sorakoztak. Lehettek akár száz-kétszáz évesek is. Lassan lassan, az évek múlásával, az ott élő emberek sorsa megváltozott. A puszta lakói elköltöztek, egyik erre, a másik arra, valamelyik szomszédos faluban keresvén lakhelyet. A megélhetés más irányba fordította őket. A pusztai temetőből a jómódúak elvitték hozzátartozóikat, oda, ahol letelepedtek.
Újra temették, új koporsókban a halottaikat, hogy közelükben legyen a sírhely, hogy tudják gondozni, s ne a vadak hancúrozzanak a sírjaikon.
Elmúlt.Az idő múltával már semmi sem emlékeztet arra, hogy itt valaha emberek éltek..Ma már csak a szántásból olykor-olykor előkerülő tégladarabok, valamint az egykori temető maradványai jelzik az élet nyomait... A temetőben megtalálható még a Benyovszky család kriptája, amit szintén megrágott az idő vasfoga, lassan a földdel válik egyenlővé.Az idő múlásával egy egykori település merül feledésbe.

Borsosberényhez tartozik Jásztelekpuszta, annak a temetõnek a maradványaival, amelyben Benyovszky Móricz, madagaszkári király családjának kriptája áll.

forrás:http://galo.blog.hu/2010/11/01/jasztelekpuszta_egy_elfeledett_telepules_nyomaban