Érsekvadkertet már 1227-ben az esztergomi érsek vadaskertjeként említik az okiratok.

Első községi pecsétjében (1795) és a mai címerében Szent Albert püspök, I. István királyunk bérmálójának alakja található. Az itt élők mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkoztak, a kendertermesztés, feldolgozás mesterei voltak. Maguk fonta, szőtte, varrta, hímezte ágyneműivel, öltözetükkel Nógrád-megye egyik legszebb, legszínesebb palóc öltözetét hozták létre és viselik olykor ma is. Jellegzetes kontyos, később nagy kapubeállóval épített lakóházaik legtöbb bútorát, mezőgazdasági eszközeiket falusi mesterek vagy maguk készítették.

A Réti házaspár munkája tette lehetővé, hogy legyen emléke ennek a szorgos, hívő népnek, a kornak, amikor gáz, villany, vízvezeték, műanyag nélkül tisztább, emberibb életet éltek verejtékes munkában a szép nagy családok. Ezt példázza a kiállítás szereplőjeként a 8 felnőttből és a 3 gyermekből álló bábcsalád is.

Gazdag helytörténeti gyűjteménynek ad otthont a Helytörténeti Emlékház, amely 2005-től működik. Gyűjtője és gondozója a Réti házaspár, mindketten nyugdíjas pedagógusok.