A tolmácsi várat az irodalom nem említi. 1989-ben Bodnár Katalin végzett itt ásatást, a johanniták egykori templomának alapjait tárta fel. Ekkor derült ki, hogy a domb erődített volt. A johanniták tolmácsi birtokára a rendházakra 1274-ből ismerünk adatokat, de Belitzky János valószínűnek tartja, hogy már III. Béla adományozta nekik ezt a területet. További adatokat az ásatás feldolgozásától várunk. 
     Tolmács község déli szélén a temető mellett emelkedik az önállóan kiugró kis Kálváriadomb. Szabálytalan, nagyjából ovlis platója enyhén domború, pereme jól követhető. Középen a kálvária három szobra áll. A plató átmérője 47, illetve 30 méter. Az egykori erődítés egyetlen, a felszínen ma is látható nyomát a domb északnyugati aljában, 2,5 méterrel alacsonyabb szinten, kb 17 méter husszú árok jelenti, amely északnyugat felőli lankás gerinctől választotta el a dombot. További árokrészeket nem látni a domb aljában. Feltételezzük, hogy a délnyugati oldal alatt is volt árok, mert erről az oldalról lankás domboldal ereszkedik a Kárváriadomb aljához, de ez  ma a temető területe. így valószínű, hogy azt betemették. Úgy tűnik, a domb délnyugati oldalát egyúttal meredekre faragták. Az északkeleti és keleti oldal igen meredek, itt valószínűleg eredetileg sem volt szükség árokra.

Tolmács község déli szélén a temető mellett emelkedik az önállóan kiugró kis Kálváriadomb.