A festői, erdőkkel borított, változatos vidéken a Pusztavár-hegy (458 méter), a Fekete-hegy (486 méter), a Kis- (442 méter) és Nagy-Zsunyi-hegy (477 méter) a Dobogó-tető (518 méter) és az Őr-hegy (453 méter) által körülvett terület kiemelkedő dombján – a Szár-hegy alatti völgyben – fekszik az ősi község, Hollókő.
kép forrása: http://2018.zsoltshow.hu/galeria/galeria_taj/gyonyoruu_taaj_013_macsa.jpg
A megye második folyója a Zagyvaróna táján eredő, száznyolcvan kilométer hosszú Zagyva, melybe a Tarna-, a Tarján-, a Kövecses-, a Szomor-, a Bujáki-, a Bér-, és a Vanyarci-patak ömlik. A hegység belsejében több helyen savanyúvízforrás tör a felszínre, ezek közül a sóshartyáni jódos forrás az egyik legjelentősebb.
Az Északi-középhegység magasabb hegyeitől eltérően itt kisebb az éves csapadékmennyiség. A terület vízhálózatának hozama ebből adódóan gyérebb. Az erdőterület nagysága viszonylag szerényebb, a térség főleg vízáteresztő talajokban gazdag.
Hollókőtől nyugatra folyik a település nevét viselő Hollókői-patak, középkori nevén Székelcse vagy Szekelcse (1327), amelybe az Aszú-, a Sipek- és a Varsány-patak torkollik. A Hollókői-patak Szécsénytől keletre a Lóci-, régi nevén Várad-patakkal egyesül, majd az Ipolyba ömlik.
A Cserhát legfontosabb folyója a Galga, amely 59 kilométer hosszú, és két részre tagolja a hegységet. Vizét kis erek táplálják, a megyét Galgagutától délre hagyja el, majd egyesülve a Zagyvával a Tiszába ömlik.
A megye éghajlatát erősen befolyásolja a Börzsöny-, a Mátra- és a Cserhát-hegység magassági különbsége. A Börzsöny és a Mátra középhegységi éghajlatú területek, a közéjük ékelődő Cserhát vidékét, alacsony hegységi éghajlat jellemzi, ez szárazabb, melegebb és kevésbé szélsőséges, inkább az Alföld éghajlatával mutat rokonságot.
Nógrád megye legfontosabb folyója az Ipoly, amely Szlovákiában, Losonctól északra, az Osztrovszki Vepor hegység Ipoly nevű hegye alatt ered. A folyó Ipolytarnóc és Hont között a mai Nógrád megye északi, illetve hazánk országhatára is egyben. Gyér vizű folyó, bár esőzések idején gyakran megárad. Mellékvizei a Cserhátban eredő Ménes-patak, a Csitári-patak, a Fekete-víz és a Lókos-patak. A Fekete-víz a középső Cserhát vizeit gyűjti össze, vagyis a Szanda-patakot, a Malom-árkot, valamint a Sárdi- és Nagy-patakot.
A tájegység patakjai mind gyér vizűek, meleg nyarak alkalmával sokszor kiszáradnak. A Zagyva folyó viszont tavaszi vagy nyári áradások idején gyakran kilép a medréből.
Az északi szelektől a Kárpátok védik a területet. A Cserhát csúcsainak tengerszint feletti magassága átlagosan 400–550 méter, a völgyeké 140– 200 méter. Alacsony hegységi jellege miatt kevés a téli csapadék mennyisége, és nem túl jelentős a hótakaró vastagsága sem. Az évi csapadékmeny-nyiség 550–600 milliméter. Az évi átlaghőmérséklet 9,5 Celsius-fok. Éghajlatát száraz és napfényben gazdag március–áprilisi időszak jellemzi. A tavasz végi, nyár eleji periódus csapadékosabb, míg a nyár végét, az ősz elejét szokásosan száraz, derült, erősen napfényes időszak követi. Novemberben éri el az évi csapadékmennyiség a második legnagyobb értékét. Borult idő és a hőmérséklet emelkedése jellemzi ezt a periódust.
forrás: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/SzazMagyarFalu-szaz-magyar-falu-1/holloko-5E36/a-cserhat-arnyekaban-5E3A/