A Cserhát legfontosabb folyója a Galga, amely 59 kilométer hosszú, és két részre tagolja a hegységet. Vizét kis erek táplálják, a megyét Galgagutától délre hagyja el, majd egyesülve a Zagyvával a Tiszába ömlik.
forrás: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/SzazMagyarFalu-szaz-magyar-falu-1/holloko-5E36/a-cserhat-arnyekaban-5E3A/
Hollókőtől nyugatra folyik a település nevét viselő Hollókői-patak, középkori nevén Székelcse vagy Szekelcse (1327), amelybe az Aszú-, a Sipek- és a Varsány-patak torkollik. A Hollókői-patak Szécsénytől keletre a Lóci-, régi nevén Várad-patakkal egyesül, majd az Ipolyba ömlik.
Az északi szelektől a Kárpátok védik a területet. A Cserhát csúcsainak tengerszint feletti magassága átlagosan 400–550 méter, a völgyeké 140– 200 méter. Alacsony hegységi jellege miatt kevés a téli csapadék mennyisége, és nem túl jelentős a hótakaró vastagsága sem. Az évi csapadékmeny-nyiség 550–600 milliméter. Az évi átlaghőmérséklet 9,5 Celsius-fok. Éghajlatát száraz és napfényben gazdag március–áprilisi időszak jellemzi. A tavasz végi, nyár eleji periódus csapadékosabb, míg a nyár végét, az ősz elejét szokásosan száraz, derült, erősen napfényes időszak követi. Novemberben éri el az évi csapadékmennyiség a második legnagyobb értékét. Borult idő és a hőmérséklet emelkedése jellemzi ezt a periódust.
A megye éghajlatát erősen befolyásolja a Börzsöny-, a Mátra- és a Cserhát-hegység magassági különbsége. A Börzsöny és a Mátra középhegységi éghajlatú területek, a közéjük ékelődő Cserhát vidékét, alacsony hegységi éghajlat jellemzi, ez szárazabb, melegebb és kevésbé szélsőséges, inkább az Alföld éghajlatával mutat rokonságot.
A festői, erdőkkel borított, változatos vidéken a Pusztavár-hegy (458 méter), a Fekete-hegy (486 méter), a Kis- (442 méter) és Nagy-Zsunyi-hegy (477 méter) a Dobogó-tető (518 méter) és az Őr-hegy (453 méter) által körülvett terület kiemelkedő dombján – a Szár-hegy alatti völgyben – fekszik az ősi község, Hollókő.
Az Északi-középhegység magasabb hegyeitől eltérően itt kisebb az éves csapadékmennyiség. A terület vízhálózatának hozama ebből adódóan gyérebb. Az erdőterület nagysága viszonylag szerényebb, a térség főleg vízáteresztő talajokban gazdag.
A megye második folyója a Zagyvaróna táján eredő, száznyolcvan kilométer hosszú Zagyva, melybe a Tarna-, a Tarján-, a Kövecses-, a Szomor-, a Bujáki-, a Bér-, és a Vanyarci-patak ömlik. A hegység belsejében több helyen savanyúvízforrás tör a felszínre, ezek közül a sóshartyáni jódos forrás az egyik legjelentősebb.
kép forrása: http://2018.zsoltshow.hu/galeria/galeria_taj/gyonyoruu_taaj_013_macsa.jpg
A tájegység patakjai mind gyér vizűek, meleg nyarak alkalmával sokszor kiszáradnak. A Zagyva folyó viszont tavaszi vagy nyári áradások idején gyakran kilép a medréből.
Nógrád megye legfontosabb folyója az Ipoly, amely Szlovákiában, Losonctól északra, az Osztrovszki Vepor hegység Ipoly nevű hegye alatt ered. A folyó Ipolytarnóc és Hont között a mai Nógrád megye északi, illetve hazánk országhatára is egyben. Gyér vizű folyó, bár esőzések idején gyakran megárad. Mellékvizei a Cserhátban eredő Ménes-patak, a Csitári-patak, a Fekete-víz és a Lókos-patak. A Fekete-víz a középső Cserhát vizeit gyűjti össze, vagyis a Szanda-patakot, a Malom-árkot, valamint a Sárdi- és Nagy-patakot.
