Cserhát

Mohora

A feltárt leletek alapján megtudtuk, hogy a község mai területén egy őstelep volt. A bizonyítékok között vannak cserép-, csont-, szén-, és kődarabok, valamint pattintott kovapengék. Az ásatások során találtak egy bronzkori vékony bronztűt, amelyet a Nemzeti Múzeumban helyeztek el, emellett felfedeztek a területen kelta urnákat, római kori pénzérmét is. Van olyan nézet is a falu alapítását illetően, hogy a honfoglaló magyarokkal együtt érkező Volga vidéki (esetleg Kazár birodalomból származó) izmaeliták alapították.

A községet először 1286-ban említik írásban, a XIV. században pedig már önálló egyházzal rendelkező faluként írnak róla az 1332-37-es pápai tizedjegyzékben. Ezekben az iratokban Muhuraként, vagy Moharaként írják a település nevét. Ebben az időben Alsó-Mohora a Bak család tulajdonában volt. A XV. század elején Zsigmond királytól birtokrészt kapott Kovári Pál nádori ítélőmester, aki aztán a Vidfi család őseinek címerlevelet és birtokokat adott Felső-Mohorán. A törökök betörését követő évtizedekben Mohora többször is leégett, lakosai más vidékre menekültek. Buda ostromának idején a falu teljesen elpusztult, de a század végére elkezdett újra benépesülni.

A XVIII. század közepétől a Sréter család, az 1770-es évektől a Gáspár, Horváth, Havrothy, Majthényi, Tatay családoknak voltak jelentősebb birtokaik a faluban. A XIX. században a Beniczky család birtokában volt Mohora, akik részt vettek a a híres-hírhedt mohorai-gyarmati titkos „kolompár társaságban”, amelyben az úri virtus kipróbálása mellett reformkori politizálás folyt. A XIX. század híres „úrilakjai” közül Farkas Pál háza, a Mauks-kúria, a Rakovszky- és Tolnay-ház, a Schindler-lak és gróf Vay Gáborné várkastélyszerű udvarháza országos és térségi jelentőségű kultúrtörténeti emlékekkel, különleges műemléki értékeikkel váltak híressé.

A falu kulturális életében jelentős szerepet kapott a folklór hagyomány, népdalkincs, viseletgazdagság, amelyet Farkas Pál mohorai születésű tanár, költő örökített meg a XX. századi Borovszky-féle megyemonográfiában.

A századfordulóra híressé vált a mohorai bor és a község kőbányája, amely Aszódtól Balassagyarmatig biztosította az építőanyagokat. Ebben az időben gróf Vay Gáborné, (született Zichy Mária) földbirtokos gazdaságában 2275 hold földet műveltek. Homokbánya is működött a területen, és vasútvonal is érintette Mohorát, amely egészen az 1930-as évekig összekötötte a települést Kisbér-pusztával, ahol kőszénbányászat folyt.

pincesor

Dolinka pincesor

emlékház

Tolnay Klári Emlékház

Mohora, Kossuth Lajos út 30
kastély

Vay–Zichy-kastély

Mohora, Kossuth Lajos út
templom

Kisboldogasszony-templom

Mohora, Rákóczi utca
orvosi rendelő

orvosi rendelő

Mohora, Rákóczi út 22
templom

Evangélikus templom

Mohora, Rákóczi út 32.
emlékmű

II. világháborús emlékmű

Mohora, Rákóczi u
posta

Posta

Mohora, Rákóczi út 12.
emlékmű

I. világháborús emlékmű

Mohora, Rákóczi u
emlékház

Mauks Ilona Emlékház és Emlékpark

Mohora, Rákóczi út 25
gyógyszertár

Gyógyszertár

Mohora, Rákóczi út 15
üzlet

Coop

Mohora, Kossuth u. 56.
benzinkút

AVIA benzinkút

Mohora, Rákóczi út 47
üzlet

Vegyeskereskedés

Mohora, Rákóczi utca
sportpálya

Focipálya

Mohora, Madách út
könyvtár

Községi Könyvtár és teleház

Mohora, Rákóczi út 8.
büfé

Mámor Büfé

Mohora, Rákóczi utca
sportcentrum

Községi Sportcsarnok

Mohora, Kossuth Lajos út 54.
dohánybolt

Nemzeti Dohánybolt

Mohora, Kossuth út 56.