Cserhát

Karancskeszi

Közel a szlovák határhoz, a 720 méter magas Karancs-hegy lábánál, a Dobroda-patak völgyében terül el Karancskeszi.

Ez a terület feltehetően már a rómaiak idején is lakott volt. Erre utal, hogy bizánci aranypénzeket találtak itt, amelyeket a Nemzeti Múzeum őriz. A Zách nemzetség ősi birtoka volt ez a környék. Egy 1227-ben kelt oklevél szerint a család Kesze nevű tagja is itt lakott. Feltehető, hogy róla kapta nevét a község.

A falu már igen régtől egyházas hely, plébániája az 1332/37. évi pápai tizedjegyzék szerint is fennállt.

A XV. század első felében Zách Felicián birtoka, ezt őrzi a község Záfalvának nevezett területe. Az 1500-as években Géczey László, Székely Simon és Ferenc, Tarnóczi Sebestyén, majd Berényi András, Zerdahelyi István, Pelinyi Bálint és Muraközi Mátyás kaptak itt Ferdinánd királytól részbirtokokat. Az 1600-as évek közepén Mocsáry Gergely volt a falu földesura, de mivel a község a hódoltsághoz tartozott, így a töröknek is adóznia kellett. Lakosságát 1831-ben is és 1873-ban is a kolera tizedelte meg.

Már 1923-ban megindult a faluban a kőszén bányászata. A Jenő-akna 1945-ig üzemelt a salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaságon belül, majd államosították, 1950-ben pedig beszüntették a bányaművelést. A karancskeszi emberek egy része a környék bányáiban dolgozott, mások a közeli megyeszékhely, Salgótarján üzemeiben (acél-, tűzhely-, üveggyárában) találtak munkát. A falu másik része ma is földművelésből él. Többen foglalkoznak akácfa-feldolgozással, méhészettel, állattartással. Közigazgatásilag Karancskeszihez tartozik, de különálló településrész Marakodipuszta.

művelődési ház

Művelődési ház

Karancskeszi, Széchenyi út 16.
templom

Római katolikus templom

Karancskeszi, Fő út 85.
orvosi rendelő

Orvosi rendelő

Karancskeszi, Fő út 44.
kúria

Volt Zahorszky-Prónai kúria

Karancskeszi, Fő út 17.