Cserhát

Borsosberény

A falu első írásos említésével 1274-ből, majd 1282-ből találkozhatunk, mikor a szomszédos jenői telepesek /hoszpeszek/ szerepelnek aberényi földek bérlőiként. Diósjenő , kedvezményezett méezővárosi és vámoshelynek kijáró ranggal, vonzotta a betelepülőket. A XIII. Század végére a környéken található terület már nem volt elegendő a népesség eltartására , s ezért volt szükség a szomszédos települések földjeinek bérlésére. 1393-ban a Lossonczy család birtokába került a falu. 1470-ben Madách László és János Gárpár nyerétk el a falut Mátyás királytól. A adách család a vármegye egyik legősibb familiája. Későbbi leszármazottja Madách Imre, Az ember tragédijájának szerzője.

A török dulás alatt a falu szinte teljesen elpusztult. A megpróbáltatások ellenére azonban újra éledt. 1715-ben mér 18 adóköteles házat találtak itt.

Mária Terézia szabályozni kívánta az uralkodó földesurak és a jobbágyság viszonyát, amely azonban nem állt a főnemesek érekében. Mária Terézia 1767-ben megjelent úrbéri rendelelével valósította meg elképzeléseit. A rendelet végrehajtásához azonban, a tényleges helyzet pontos felmérésére volt szükéség. Ennek érdkében készült el a kérdőív, amely a Kilenc Pont /Novam Puncta/ néven vált ismertté. A Nógrád megyei felmérésre 1770-1771-ben került sor. A borsosberényi bevallást az alábbiak tették:

Török Mihály főbíró, Gergely Mihály törvénybiró, Molnár János, Király Mihály, Sógor András, Sándor András, és Balla György esküdtek. A körzség kedvező adottságait tárgyaló pontnál az alábbi bejegyzést találjuk: „Szőlőhegyük van, szántóföld türhető, rét meglehetős, a Duna Verőcénél két mérföldre van, Vác harmad mérföldre, ahol a szegénység kapálással és egyéb munkával keresi kenyerét.”

II. József idejében (1785) a borsosberényi földek háromnegyed részét a Balogh nemzetség, egyharmadát a váci püspök birtokolta. 1848-as eseményeket lelkesedéssel fogadta a falu.Úgy határoztak, hogy a nap örömére kiteszik a templom tornyára a nemzeti lobogót. Világostól 1945-ig A XIX. Század másokik fele sem múlhatott el megpróbáltatások nélkül. 1866-ban a félelmetes kolera szedte álozatait, 1888-ban és 1900-bab pedig ismét tűzvész pusztított a településen. Mindezek ellenére a XIX. Század másokik felében népesség növekedés figyelhető meg.

A XX. Század viszonylagos nyugalomban indult. 1904-ben már arra is gonoltak a gazdák, hogy szövetkezve nagyobb eredményt érhetnek el, s ezért november 20-án melakították a Boros-Berinkei Gazdák Szövetkezetét..

múzeum

Szent Márton templom

Borsosberény, Petőfi út 1.
posta

Postahivatal

Borsosberény, Rákóczi út 4.
tanya

Jásztelekpuszta

üzlet

Coop Élelmiszerbolt

Borsosberény, Petőfi út 165
kastély

Makkos kastély

kúria

Tihanyi-Mocsáry-kúria

Borsosberény, Rákóczi út 2.
tájház

Helytörténeti gyűjtemény

Borsosberény, Rákóczi út 37.
túra

Borsosberény - Drégelyvár - Borosberény

tanya

Szomolyapuszta

orvosi rendelő

Háziorvosi rendelő

Borsosberény, Dankó P. út 1.
üzlet

B-Canada Élelmiszerbolt

Borsosberény, Petőfi út 57.
méz

Majer László

Borsosberény, Béke út 10.
házi tehéntej

Molnár Tibor

Borsosberény, Tőkés út 4.
könyvtár

Könyvtár

Borsosberény, Petőfi út 62.
kocsma

Runner Söröző

Borsosberény, Petőfi út