A 672 lakosú szlovák nemzetiségű község a Nyugat-Cserhát festői völgyében, a 423 m magas Kőhegy lábánál fekszik. A település birtokosa 1507-től 1541-ig Werbőczy István volt, aki országbíróként itt írta a híres Hármaskönyvet (Tripartitumot), mellyel 1514-re készült el és évszázadokon át a nemesség jogforrása lett, hatása pedig egészen 1945-ig tartott. A falu híres szülötte báró Andreánszky Gábor, a neves botanikus, az MTA levelező tagja. 
Az Alsópetényre érkezőket a Werbőczyre utaló "Hármaskönyvhöz" címzett jó hírű fogadó várja. Gótikus stílusú, XV. századi katolikus temploma mellett harangtorony áll, melyben 3 harang található. A Prónay-kastély barokk, 1750 körül épült. A templomdombot körbejárva régi szép kökeresztek jelzik, hogy itt volt az ősi temetkezési hely. A Gyurcsányi család kriptája és a kripta felett álló Werbőczy-emlékmű is a község látnivalói közé tartozik. 
A település fontos eseménye a május végi és/vagy június eleji Gyermeknap, Falunap és halászléfőző verseny, mely évente megrendezésre kerül. Augusztus 20-hoz kapcsolódva pedig többnapos Szent István napi rendezvénysorozatot tartanak.

Alsópetény története 

Végh József helytörténeti kutató "Werbőczy István faluja: Alsópetény" című írása alapján

Kezdetektől a török hódoltságig

A község neve a Péter személynév korai alakjából, a Pete kicsinyítőképzős változatából származik. 

Első írásos említését egy 1268-ban keletkezett oklevélen találjuk. Az írás a két Petényt „Due ville Pethen” néven említi, kinek birtokosa már harmadik generáció óta, tehát már a tatárjárást megelőző időszakban is, a Csák nemzetség, melynek III. Ugrin nevezetű tagja a két Petényt 1268-ban és 1274-ben eladta a Zsadány nembeli Arnót fia, Dénes mesternek.

A helységet a XV. század elején az Alsópetényiek birtokolták, ám a család kihalása után visszaszállt a királyra. 1. Ulászló azután a Szobi családnak adományozta 1440-ben, melynek kiterjedt birtokai voltak egész Nógrád megyében. Bár 1460-ban a Gácsi családnak is voltak itt földjei, 1507-ben Szobi Mihály adta át Werbőczy Istvánnak, miután a jogtudós a Szobi családból választott feleséget magának.

Az 1400-as évek vége felé az országos törvényhozásban élenjáró tisztviselők a koronára háramló birtokokat igyekeztek maguknak megszerezni, s rokonsági kötelékek létrehozásával megtartani. Nógrád megyében a legjelentősebb eredményeket Werbőczy István érte el, mikor kölcsönös öröklési szerződést kötött Szobi Mihállyal, kinek tulajdonában állt - számos más birtoka mellett - Alsópetény is. Így vált Werbőczy nógrádi nagybirtokossá, s a hagyomány szerint ide vonult vissza híres művének, a Tripartitumnak a megírására. 

A török kor mérhetetlen pusztulást, megpróbáltatást hozott a vidék egyébként is szegény sorsú embereinek. Egy 1542-es összeírás Alsópetényben 12 portát, 15 puszta jobbágy telket és 15, szegénysége miatt adókedvezményben részesülő jobbágyot számolt.  Az itt élők fizikai nyomorúságát fokozta, hogy lelki vigaszt sem találhattak, hiszen a hódoltság időszakában a templomuk elpusztult. Borovszky még 1910-ben említi maradványait a falu határában.

A török után

A felszabadító tizenötéves háború újabb pusztítással tetézte a már-már elviselhetetlen nyomorúságot. Alsópetény népe szinte teljesen elpusztult.  A Rákóczi szabadságharc idejére a viszálykodás megcsendesült ugyan, de 1711 után újra mindennapos volt az erőszakoskodás. A század elején még számbeli fölényben lévő protestáns érzelmű földesurak lutheránus szlovákok jobbágytelkeikre való betelepítésével igyekeztek visszaütni pótlandó a török kor alatt elpusztult, vagy elmenekült népességet. Így kerültek a környéken Ősagárdra, Nőtincsre, Felsőpeténybe evangélikus, Alsópeténybe viszont a földesúr vallása szerint katolikus szlovákok.

A  XVIII. század vége felé érkezik birtokosként a Somogyi család, őket követték az Andreánszkyak, majd a Gyurcsányi család kihalása után a Prónayak.