Templomunkat 1810 szeptember 8-án, Szűz Mária születése napján szentelték fel. Ez a nap falunk búcsúja, Kis Boldogasszony, Kisasszony napja.

A templom alapjához szükséges köveket a drégelyi vár romjai szolgáltatták. A tető fedéséhez fazsindelyt alkalmaztak, amely ma már cseréptető. Egyhajós középtornyos jellegét tekintve, késő barokk épület. Belépve, megcsodálhatjuk a faragott domborműves XVIII. Századi rokokó szószéket. A gyönyörű fehér márvány főoltárt, amelyet 1930-ban egy budapesti kőfaragó készített, két fehér márványszobor ékesíti, az egyik Szent Rozáliát, a másik Szent Sándor püspököt ábrázolja. Templomunkat több freskó is ékesíti. A főoltár mögötti falon Szűz Mária születését ábrázoló olajfestmény látható, amelyet Marton Lajos készített 1960-ban. Másik ilyen különlegesség az Utolsó vacsorát ábrázoló falfestmény, amelyet Csetényi Antal készített 1970-ben. A déli fal előtt helyezkedik el a Jézus szíve oltár. Figyelemre méltó a keresztút 14 állomását szimbolizáló dombormű sorozat, a szenteket ábrázoló üvegablakok, a fájdalmas oltár, a keresztelő kút, a gyóntatószék, valamint Szent István faragott szobra. A templomkertben végigjárhatók a keresztút stációkápolnái.