Cserhát - Látnivaló

Galgagyörki baptista imaház

Galgagyörk, Mácsai utca

A következő években a családok egy része elköltözött, a fiatalok a nagyobb városokban kerestek munkahelyet, az idősebbeket elszólította az Úr, így 1991-re 2 tag maradt a gyülekezetben: Csengődi József és Kurucz Ferencné, Marika néni. 1992-ben Csengődi bácsi is meghalt, és Marika néni egyedül maradt. A gyülekezet egyetlen tagja folyamatosan hívogatott az alkalmakra, fenntartotta az imaházat, és azért imádkozott, hogy adjon az Úr testvéreket maga mellé. Marika néni imája meghallgatásra talált, amikor Bajáról a Valkai házaspár Galgagyörkre költözött. Az ő áttelepülésük egyértelműen bizonyítja, hogy „az Úr csodásan működik”. 2000. augusztusában a gyülekezet a két új beköltözővel 3 tagú lett.

A Valkai család komolyan vette, hogy az Úr nem véletlenül vezette őket Galgagyörkre. Az imaház felújítása mellett a gyülekezeti élet felélénkítését tűzték ki célul, és újraindították a hétközbeni alkalmakat. 2005. decemberében bemerítési ünnepségen vehettünk részt, Kaspár Károly lett gyermeke az ÚRnak és tagja a gyülekezetnek. S bár Marika néni 2006-ban megkapta a hazahívó szót, a kis gyülekezet még abban az évben újra ünnepelhetett. 2006. szeptemberében volt Szolcsányi Mihály testvérünk bemerítése. Isten gondolatai azonban nem a mi gondolataink. 2007 nyarán Miska bácsit, októberben pedig Valkai testvért szólította haza mindenható URunk. 2011 év elején pedig Valkai Magdika költözött szeretetotthonba. Így a gyülekezet jelenleg 1 tagú. Mégsem csüggedünk, mert az ÚR Jézus szava ez: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük” - Mt 18,20

A Baptista Gyülekezet története Galgagyörkön

A galgagyörki baptista gyülekezet születése 1921-re tehető. A források két irányról tudnak: Váchartyánból Huszár Pál, Vácegresről Gyérik Mihály indult el, hogy a Galgagyörkön lakó rokonokhoz is elvigyék az evangéliumot. Az itt lakók nyitottak voltak Isten igéjére, és egy családdal – Szántó János és felesége - elindult egy Biblia-olvasó, Biblia-tanulmányozó kör. Már 1921-ben sor került az első bemerítésre, Tahitótfaluban, a Duna vizében: Szántó János és neje, Szlifka János és neje, Klenovszki Márton és Strebák Mihály. Első lelkipásztoruk Lőrik István volt, Fótról. Néhány éven belül 20 bemerített tagja volt a gyülekezetnek. A falu népe kimondottan megszerette a hívőket. 1930-ig különböző házaknál tartották az összejöveteleket, míg 1930-ban az egyik gazdaember – Strihovanyecz János fel nem ajánlotta lakásának egyik szobáját állandó istentiszteleti helynek. 1934-ben Isten segítségével sikerült ugyanehhez a házhoz egy külön bejáratú szobát építeni, amely imateremként funkcionált.

1947-ben a gyülekezet egy telket kapott a falu főutcáján az akkori faluvezetéstől, kimondottan imaházépítés céljára. Azonban az országos helyzet, az akkori törvények egyértelműen tiltották az egyházi építkezéseket, így sokáig nem történt semmi. 1956 után kicsit enyhült a helyzet, és a falu bírája értesítette Strihovanyecz testvért: „Jani bácsi, ha akarnak építeni, most megtehetik, de azonnal hozzá kell fogni”. A 10 tagú gyülekezet nem gondolkodott sokáig, 1957 januárjában elkészítették a költségvetést, és egy ikladi kőműves mester vezetésével, valamint az akkori aszódi lelkipásztor, Kovács László testvér tevékeny segítségével elkezdődött az imaház építése. 1958. szeptember 28-án átadásra került a gyülekezet új imaháza.

Ha észrevétele van a megjelenő adatokkal kapcsolatban, aktuálisabb vagy bővebb információt tud a helyszínről, kérjük küldje el nekünk az alábbi szövegmező segítségével. A beküldött észrevételeket kollégáink feldolgozzák és az észrevételek alapján módosítják az adatlapot. Maga a beküldött üzenet a lapon nem jelenik. meg!
Amennyiben visszajelzést szeretne, kérjük, hogy az üzenetben hagyja meg elérhetőségeit.